Aromatikus növény fejleszti a rövidtávú memóriát és segít az alvásban

A levelei finom ízt adnak a rágóguminak, koktéloknak sőt egyes fogkrémeknek is. Ha elülteted a kertbe kiírthatatlanul szaporodik. Teája frissít, üdít és a nyári limonádéknak is elengedhetetlen alkotó része.

A fodor menta a több mint 50 fajtát tartalmazó mentafélék családjába tartozik, jó szélhajtó, emésztést javító, epetermelést fokozó és gyomorerősítő. Megfázás esetén teáját köhögés csillapítónak, illóolaját pedig inhalálásra használhatjuk.

Az idén januárban nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a fodor menta kivonatot fogyasztó időskori elbutulásban szenvedőknél a három hónapnyi vizsgálati idő elteltével 15%-os rövidtávú memória javulást tapasztaltak. A kísérletben résztvevők könnyebben aludtak el és napközben frissebbnek, éberebbnek érezték magukat.

A randomizált, placebo-kontrollos, kettős-vak vizsgálatban 90 időskori elbutulásban szenvedő alanyt vizsgáltak, a csoport egy része 900 mg, a másik része 600 mg fodormenta kivonatot, míg a harmadik csoport placebot kapott. A vizsgálati eredmények egyértelműen bizonyították, hogy a nagy dózisú kivonatot fogyasztók esetében találták a legnagyobb javulást, mintegy 10 év alatt elveszett memória kapacitást kaptak vissza.

40 éves kor után az egészséges emberek munkamemóriája is folyamatosan csökken, nehezebben koncentrálnak, tanulnak mint a fiatalabbak. Ezért megelőzés gyanánt is érdemes ennek a gyógynövénynek a jótékony hatását kihasználni.

A fodormenta az árvacsalán félék családjába tartozik épp úgy mint a citromfű, a rozmaring és a zsálya is. Ezek a növények igen gazdagok az agyműködést jótékonyan befolyásoló rozmaring és slavianolsavban, valamint polifenolokban is amik, mint azt korábbi kutatások is bizonyították antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásúak, megvédik a neuronokat a szabadgyökök támadásaitól.

Ezek a gyógynövények egyben fűszernövények is. Használhatjuk őket ételeink ízesítésre, készíthetünk belőlük finom teát, de illóolajuk is elérhető.

Vásárold meg itt.

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5779242

Szólj hozzá!