Kínai só avagy Ízfokozó E621: A Nátrium glutamát. A rémhírek igazak…

Napjaink táplálkozásának egyik legnagyobb problémája az üzletekben megvásárolható élelmiszerek magas kémiai anyag tartalma. A gyártóknak érdeke, hogy minél hosszabb élettartamú, minél szebben kinéző és minél “finomabb” termék kerüljön az üzletek polcaira. Hogy milyen áron? Az más lapra tartozik.

Általában azt mondják, hogy az adalékanyagok olyan kis mennyiségben vannak az élelmiszerekben, hogy az nem okozhat bajt. Igen ám, de ma már igen mindenben ott vannak és a szervezetünknek így egyre nagyobb mennyiségű kemikáliával kell megküzdenie, amire nem biztos, hogy optimálisan fel van készülve. Azt majd csak a jövő fogja megmutatni, hogy hogyan befolyásolja a sok ízfokozó, állagjavító, színező és tartósítószer az egészségünket. Egyre gyakrabban merül fel az a teória, hogy számos egészségügyi probléma mint az ételallergiák, autoimmun betegségek és figyelemzavaros állapotok kialakulásában játszhatnak szerepet.

Egyszer eldöntöttem, hogy nagy bevásárláskor csak olyan terméket fogok vásárolni amiben nincsen “E”. Jártam a polcok között és semmit sem találtam. Amikor a kenyér címkéjét is elolvastam majdnem sírva fakadtam, abban is volt állagjavító, ízfokozó, tartósítószer!

Ma már azért jobb a helyzet egy kicsit, könnyebben találhatunk “E” mentes vagy csak kevés kemikáliát tartalmazó termékeket. Ez a mi üzletünk filozófiája is. Ezért készítünk olyan fűszerkeverékeket amik sem sót sem ízfokozót nem tartalmaznak. Még a minden konyhából elmaradhatatlan vegetából is csak ízfokozó menteset tartunk sós és só mentes változatban.

( Megvásárolhatóak itt! )

A legtöbb iparilag előállított élelmiszerben megtalálhatjuk a híres-hírhedt kínai sót vagy más néven nátrium glutamátot. Sok mindent lehet olvasni az Interneten pro és kontra vele kapcsolatban. A pártoló tábor azt állítja, hogy csak a lakosság nagyon kis százalékábaan válthat ki allergiás reakciót, valamint hogy nincsenek tudományos kutatások amik a veszélyességét bizonyítanák. Az alábbiakban Dr. Szendi Gábor tudományos kutatásokon alapuló kiváló összefoglalóját olvashatjátok erről a kérdésről.

“A Nátrium glutamátot egy japán kutató izolálta tengeri hínárból 1908-ban, s az 1940-es években terjed át Ázsiából a nyugati világba, mint az ételek ízletességét fokozó adalékanyag.

A szervezetben a Na-glutamát gyorsan glutamáttá redukálódik. A glutamát egy aminosav, amely a szervezetben izgató hatású idegi ingerület átvivő anyagként is funkcionál, de előanyaga a glutationnak is, ami a szervezetben egy fontos antioxidáns. 

Nátrium Glutamát
Nátrium Glutamát

A Na-glutamát elterjedt használata felveti azt a kérdést, vajon a glutamát magas szintje, nem jelent-e egészségügyi kockázatot. Mondanom sem kell, garmadájával lehet találni a Na-glutamát biztonságosságát igazoló vizsgálatokat, s a nemzeti élelmiszerbiztonsági hatóságok is egyöntetűen biztonságosnak kiáltották ki.

Ugyanakkor a 60-as évektől kezdett a gyanú árnyéka vetülni a Na-glutamátra, miután egy kutató összefüggésbe hozta a “kínai étterem szindrómával” (fejfájás, feszültség az arcban, a mellkasban, a nyakon, szívdobogás érzés, asztmás tünetek, emésztőrendszeri panaszok), ami egy súlyos allergiás reakció, melynek akár halál is lehet a következménye.

Az olyan vizsgálatok azonban, melyek szisztematikusan akarták volna igazolni a Na-glutamát ilyen hatását, kudarcot vallottak, aminek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az emberek egy szűk csoportja reagál a Na-glutamátra egy, az éppen vizsgált reakcióval. Amikor azonban olyan embereket gyűjtöttek össze egy placebo kontrollos vizsgálatba, akik állításuk szerint Na-glutamát érzékenyek, feketén-fehéren kiderült, hogy kb. 2.5 mg Na-glutamát hatására fejfájás, bőrégés, zsibbadás, viszketés, izomfeszülés, általános gyengeség gyakori tünet volt (Yang és mtsi., 1997).

Egy egészséges férfiakkal lefolytatott vizsgálatban igazolták, hogy a nagy dózisban fogyasztott Na-glutamát (150 mg/testsúly kilogramm) fejfájást, vérnyomás emelkedést, és a fej izmainak fokozott érzékenységét okozta (Baad-Hansen és mtsi., 2010). A kutatók szerint arra érzékenyeknél, akiknek pl. eleve fokozott izomfájdalmaik vannak, sokkal nagyobb hatás várható. Ugyanezeket az eredményeket egy másik vizsgálat is megerősítette (Shimada és mtsi., 2013).

Elgondolkodtató a tudományban, hogy mindig találhatók a problémákat bagatellizáló vizsgálatok, amelyek vagy megrendelésre készültek, vagy a kutatók ingerküszöbe magasabb a problémával szemben. Mindenesetre, ha a hivatalos tudomány cáfolni akar vagy hamis megnyugvásba akarja ringatni a publikumot, mindig lesznek idézhető vizsgálatok.

A megközelítés azonban ott sántít, hogy ha nekem bajom van valamitől, nem nagyon érdekel, hogy másik 100 embernek nincs baja tőle. A tudósnak az volna a feladata, hogy ne statisztikai átlaggal próbálja megcáfolni egyes emberek panaszát, hanem azt kéne vizsgálnia, milyen mechanizmuson keresztül okoz, akár egy szűk kisebbségnek életminőségét rontó tüneteket egy biztonságosnak hirdetett adalékanyag, ami jószerivel elkerülhetetlen azok számára, akik élelmiszerboltokban vásárolnak.

Adrienne Samuels 2008-ban a “Felelősség a kutatásban: irányelvek és minőségi garanciák” (Accountability in Research: Policies and Quality Assurance) című szaklapban megjelent tanulmányában rámutat arra, hogy nagy gazdasági érdekek fűződnek a Na-glutamát forgalmazásához (Samuels, 1999).

A Na-glutamátból profitáló ipar és kereskedelem megrendelésére rengeteg vizsgálat készül, igazolandó a Na-glutamát biztonságosságát. Miközben szenátusi és FDA meghallgatások keretében tudósok tanúságot tettek a Na-glutamát veszélyessége mellett, a Na-glutamátot továbbra is úgy kezelik, mintha biztonságos volna. A ’70-es évekig még csecsemőtápszerekhez is adtak, majd az ipar önként kivonult erről a területről, valószínűleg a nagyobb botrányok elkerülésére.

Samuels tanulmánya részletesen bemutatja azt a hamisítási folyamatot és annak szereplőit, ami a fogyasztók háta mögött folyik. Ma, az összeesküvés elméletek és a megvásárolható tudósok korában, túl könnyű bármilyen valós problémáról elhitetni, hogy azt eszelősök szűk csoportja találta ki, s mindig akadnak köztiszteletben álló tudósok, akik jó pénzért szemrebbenés nélkül védelmezni fogják akár a ciánt is.

Összességében a Na-glutamáttal kapcsolatban súlyos mellékhatásokra derült fény. Ez a kis áttekintés nem ad teljes képet, mi mindent okozhat ez a vegyület. De pusztán némely terület bemutatása talán elég ahhoz, hogy mindenkinek beinduljon a fantáziája. A bélrendszeri hatását nem taglaltam, de pl. a a fibromyalgiás betegek vizsgálatában az irritábilis bélszindróma is javult a Na-glutamát elhagyására.

A Na-glutamátot elkerülni csak az tudja, aki lemond a gyors és kényelmes vásárlásról, a húsipar legtöbb felvágottjáról, a félkész ételekről, a levesporokról, a konzervekről, a vendéglői étkezésekről, az ételízesítőkről, az öntetekről, , stb.

A Na-glutamát ott van mindenhol. Sok neve van: E621, “ízfokozó”, hidrolizált fehérje, s ki tudja még, mi.

Ha rá is jövünk, hogy az élelmiszerben Na-glutamát van, a mennyiségét már nem adják meg. Így fogalmunk sincs, kényszerűségből mennyit is fogyasztunk abból, amiből semennyit nem volna jó fogyasztanunk.

A Na-glutamát lassan ölő méreg, ritkán okoz látványos tüneteket, s hatása szépen belesimul a nyugati étrend egyéb “áldásos” hatásaiba: az elhízásba, a cukorbetegségbe, a metabolikus szindrómába és az idegek lassú romlásába. Nem tűnik fel, mert a nyugati embernek az egész életmódja okozza ezt. Ám, aki már megszabadult a nyugati étrend megannyi káros hatásától, annak a következő feladat, hogy megszabaduljon a Na-glutamáttól.”

Az egyes betegségekre való hátásáról itt olvashattok részletesebben:

https://www.tenyek-tevhitek.hu/e621-natrium-glutamat-a-remhirek-igazak.htm

Szólj hozzá!