A világ egyik legdrágább fűszere, ami húslevest aranylóvá változtatja hihetetlenül hosszú történettel büszkélkedhet.
Archaeológiai leletek szerint már az 50000 éves iraki barlangrajzok festéséhez is használtak sáfrányból készült festéket.
Feltehetően Perzsia területéről származik. A sumer botanikai feljegyzésekben is megtalálható, gyógyításra és varázslásra használták.
I.e. 2000-ben Krétán is megtaláljuk, Szántorínin az ősi Terrán gyönyörű freskókon láthatjuk hogyan gyűjtötték a sáfrányt, hogyan áldozták a sáfrányt az Isteneiknek.
Az Egyiptomi birodalomba is eljutott, ahol többféle betegségre, különösen az emésztőszervek betegségeinek gyógyításra és ott is az Isteneknek bemutatott áldozatokhoz használták.
Perzsiában Isfahanban az I.e. 10 századból származó királyi szőnyegek szálai között és szemfedőkben is találtak sáfrányt. Parfümök készítésére és természetesen ételízesítésre is használták. Az ágyak illatosítására sáfrány szálakat szórtak az ágyneműre, ezért gondolták az utazók, hogy afrodiziákumként is használták.
A perzsa konyha mai napig is előszeretettel használja a sáfrányt rizses, húsos ételek ízesítésére, de a teát is megbolondítják vele.
Nagy Sándor és katonái Perzsia meghódítása során ismerkedtek meg a sáfránnyal. Nem csak ételeiket ízesítették vele, de hittek gyógyító erejében ezért minden fárasztó nap után szantálfás és sáfrányos fürdőt vettek, amivel sebeiket gyógyították és szexuális erejüket növelték.
Kleopátra is rendszeresen használta a sáfrány fürdőt, hogy bőre ragyogó arany színű legyen.
A görög mitológia szerint Crocus a jóképű fiatal férfi beleszeretett a gyönyörű nimfába Smilaxba, aki egy ideig viszonozta is az érzelmeit ám hamar megunta az egyszerű emberfia közeledését. Crocus nem értett a szóból és erőszakosan próbálta megtartani kedvesét aki ezen feldühödve virággá változtatta őt, A három szál bíborvörös bibe szenvedélyes szerelmének a jelképe.
A görögök és rómaiak kelmefestésre és parfümök készítésére is használták. De nyilvános terek illatosításában is szerepet kapott. Róma utcáit sáfránnyal szórták be Néró bevonulása alkalmából.
Indiában i. e. 500 óta termesztik a kasmíri régióban. Széles körűen használják rizs, édességek, fagylaltok ízesítésére.
Az i. e. 1500-ban íródott kínai Nagy Botanika könyv is megemlíti a sáfrányt.
Európába az arab hódításokkal került a sáfrány az arab-spanyol konyha elengedhetetlen fűszere volt és mái napig is nagy népszerűségnek örvend.
Reneszánsz idején Velencén keresztül jutott Európába. Grammonkénti ára megegyezett az aranyéval. Gyakran próbálták hamisítani, hígítani. III. Edward angol király élve temettetésre ítélt három hamisítót. Nürnbergben pedig a törvények máglya halállal fenyegették a hamisítókat.
A keresztes háborúk miatt nehézkessé vált a beszerzése. A XIII. században egy Bázelbe tartó 360 kg-os sáfrány szállítmányt elraboltak, visszaszerzésére 14 hétig tartó háborút vívtak amit a Sáfrány háborúnak neveztek el. A sáfrány végül is visszakerült a bazeliekhez, de a háború miatt döntöttek úgy, hogy megpróbálkoznak a termesztésével.
A középkorban a sáfrányszálakból elixíreket készítettek, és piacokon, később gyógyszertárakban kínálták eladásra. Azt mondták: aki rendszeresen iszik belőle, az tovább él. El lehet képzelni, milyen sok pénzt kellett fizetni érte. Régi gyógyfüves könyvek azt állítják, hogy a sáfrány élénkítő hatással van a test minden szervére. A nagy pestis járványok idején gyógyszerként használták.
A magyarok konyhájában a középkorban és még a kora újkorban is a sáfrány töltötte be azt a szerepet, amit ma a paprika. Már Galeotto, Mátyás király történetírója is azt írta, hogy a magyaroknak sárga a körmük a sok sáfrányos létől.
Ezt a fűszert a 16. században hatalmas sáfrányos kertekben nevelték szerte az országban, s bár a 17. században csökkent a számuk, a Felvidéken még ekkor is jelentős mennyiségben termesztették.
Krúdy Gyula is emlegeti, : “P. úrnak azok a levesek jutottak eszébe, amelyeket sáfránnyal színesített valaha az édesanyja”.
A II. világháború után teljesen eltűnt hazánkból a sáfrány, csak Krúdy Gyulát olvasva ismerkedhettünk meg vele. Napjainkban újra megjelent a jobb fűszeres boltokban, de ára sajnos továbbra is az aranyéval vetekszik.
Ha csak ünnepi alkalmakra is, de érdemes kipróbálni. Akár egy finom húsleves ízesítésére vagy egy keleties, aranyszínű rizs elkészítéséhez használjuk különleges szín és íz élményben lesz részünk..